Mostanában úgy érzem hogy stabil környezetbe kerültem,és végre nekiállhatok befejezni amit 4 éve elkezdtem.Most a nagy kötetbe írok egy novellát ami a jelen felszínes kapcsolatairól szól,"A csönd" címmel...fura érzés újra átlapozni azokat a vázlatokat miket például 2 éve jegyeztem le.Alapvetően nem érzek túl nagy külömbséget az akkori meg a mostani énem között.Jó érzés végiglapozni azon amit 16-17-18 évesen írtam,nosztalgikus,felvillanyoz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe: