Mostanában sokat beszélgetek valakivel, aki túlságosan is hasonlít az egyik énemre. Ráadásul pont arra, amelyiket el akarom nyomni magamban. Szóval mikor a véleményével szembesülök akkor ugyanazokba a megválaszolatlan kérdésekbe futok, amiket már föltettem magamnak egyszer-kétszer (és a „másik-énem” válaszait rájuk, amiket persze nem igazán akarok visszahallani).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe: