Inori blogja

    Ez egy olyan téma, ami jócskán érint mivel mindkét szülőm tanár, így lehetőségem van kétfelől szemlélni a dolgokat. Alapvetően van egy olyan vélemény ma Magyarországon (máshol nem tudom, ennyire nem vagyok tájékozott) hogy a diákokat megillető jogok köre olyan mértékben növekedett, hogy ez már a tanítást veszélyezteti. A gond megint csak ott van, hogy a törvény idealizmusa egy utópisztikus világban tökéletesen működne, de a valóság… na, igen. A legutóbb nagy dirrel-dúrral beharangozott tanárverések csak a jéghegy csúcsa (erről majd később). Ez már megüti a társadalmi ingerküszöböt és lehet rajta csámcsogni egy jót a médiában. Láttam „Az estében”(M1) hogy az egyik megkérdezett szakértő azt mondta szinte már lázas hevülettel, hogy véletlenül se legyen a gyerek az áldozat, és hogy véletlenül se rajta toroljuk, meg amit elkövetett. Véleménye szerint a mi felelősségünk. Az lehet… de mégis kéne valamiféle kiutat keresni ebből a helyzetből, mert a „szakértők” módszerei vagy sikertelenek, vagy senki sem veszi a fáradságot, hogy alkalmazza őket (ezt tudom cáfolni, mert itt nálunk, ahol Apa tanít, alkalmazzák, de felemás eredménnyel). Előfordult, hogy annyira kontrolállhatatlanná vált a gyerek hogy a tanár szeme láttára (aki, nem mert semmit tenni) kiugrott az ablakon (földszint volt, szóval nem kell rosszra gondolni). Vannak olyan tanárok, akiktől fél még a legrosszabb is, de azok jól megtermett férfiak, akiknek valóbban veszélyes „beszólni”. Anyáéknál nem egyszer előfordult, hogy tanárt pofoztak meg a szülők vagy diákok. Olyan is előfordult, hogy két szülő verekedett össze az osztály előtt. Na, kérdezem én: Ilyen körülmények között feltétlenül ragaszkodnunk kell az összes liberális érték betartásához? Valakinek a joga csak addig terjed, amíg bele nem ütközik egy másik ember jogába. Ennek kell érvényt szerezni. Sok olyan fiatalt láttam, akik elkallódtak, mert a kezelhetetlen diákok őket is magukkal rántották. Én sem vagyok/voltam szent, és nem is a bulizás, az alkohol ellen vagyok. Ez a dolog nem erről szól, mert amíg valaki a megfelelő módon tanul addig, szerintem, azt tesz, amit akar, az ő dolga. Ez a bejegyzés sem arról szól, hogy „na, csináljuk erkölcsös gyerekeket”, hanem hogy vegyük elejét az iskolai erőszaknak. Ha mindennaposak lesznek a tanárverések, akkor a gyerekek még kevésbé fognak tanulni. A tanárnak méltóság kell, hogy le tudja kötni a diákok figyelmét… de milyen méltósága lehet annak a gyerekek előtt, akit mondjuk pont nemrég vágott pofon valamelyik szülő? Semmilyen. Sokszor gondolkodom, miért növekszik az erőszak a társadalomban. Van egy felvetés, hogy egyáltalán nem növekszik, csak mivel a hírek gyorsabban terjednek így értesülünk arról, amiről régebben nem tudtunk. Igen ám, de a statisztikák csak azt mutatják, hogy évről-évre, a szemünk előtt emelkedik (amit észre is lehet venni). Szóval követhető egy emelkedő tendencia. Sokan a televízió, számítógépes játékok hatásának tudják be. Erről előadom a saját véleményem. Mielőtt bárki bármivel megvádol kijelentem: Rengeteg számítógépes játékkal játszottam és játszom, tehát megpróbálok nem zsigerből ítélni.

    Kezdjük az első dologgal, a médiával. A reklámok/televízió/számítógépes játékgyártásban van egy sikermódszer: Az emberek, alap, ösztöneire való hatás. Ez tökéletesen be szokott jönni, vegyük csak a meztelen/hiányos öltözetű nőket a filmekben, reklámokban… a minél több szexuális tartalom a biztos siker egyik titka. A gyilkosságok, erőszak bemutatása is biztos siker szokott lenni, ezt nem is kell bizonyítanom attól tartok. Természetesen a szexualitás, az erőszak jelent van a „magas művészetben” is, mert ott a helye, de az az apró különbség hogy általában azokban ezek bemutatásának értelme van, célt szolgál, míg a pusztán szórakoztató művekben ez csak eszköz, hogy növelje a nézettséget. Mert hát a szórakoztató ipar (vele a televízió is például) szolgáltat (szórakoztat), vagyis igazodik az emberek ízléséhez. A gladiátorjátékok is igazodtak az emberek ízléséhez az ókori Rómában. És bizony-bizony: Egy vékony rétegnek kell, ha kell,a megfelelő irányba igazítani a tömegízlést a színfalak mögött,vagy az,egyre primitívebb,tömeg fogja a saját ízléséhez igazítani a szórakoztató ipart/médiát,és a történelem során azt hiszem láttuk, hogy mit okoz ez (szórakozássá váló kivégzés-megtekintések,boszorkányégetés „brahiból” például). Persze akkor a „vékony réteg” felteheti magának a kérdést hogy „mitől lenne nekem jogom, hogy beleszóljak mások életébe?”. Ez valóbban fogós. Előhozakodok egy példával: Ha régen egyeseknek nem jutott volna eszébe, hogy legyen, minden embernek szólásszabadsága akkor most egyáltalán nem nyithatnánk ki a szánkat. De ez helytelen, mert a szólásszabadságot nem volt nehéz elfogadtatni az egész társadalommal. Viszontmondjuk a szórakoztató ipar korlátozása egész biztos előhívná a többség ellenérzését. Próbáltuk volna csak az ókori római birodalom lakosaival elfogadtatni, hogy másnapra betiltod a gladiátor játékokat. Egész biztos elhajtanának a búsba. A mai ember és a régi ember között azonban van egy nagy különbség. A nyugati társadalom már átesett a történelem során a vallás mindenhatóságán. Tehát a keresztény erkölcsök mélyen beleépültek az emberekbe és ez kihatással van, vegyük például a gyilkossághoz való hozzáállásukat. Fölvethetjük tehát annak a lehetőségét, hogy a mai szórakoztató ipar még csak azért nem rendezett modern gladiátor show-kat (ahol valódi emberek ölnek meg valódi embereket) mert a tömegekben él még a keresztény értékrend. Ez alatt persze közel sem azt értem, hogy mind betartanák a vallás parancsolatait szóról-szóra, hanem hogy a „Ne ölj!” gyökeret vert az évszázadok alatt. Erős gyökeret. Van és volt olyan társadalom ahol az emberölés nem nagydolog. Persze kevés az ilyesmi pár igen egyszerű okból: Az összes ember génkészletében vannak olyan hasonlóságok, amik arra ösztönzik az egyedeket, hogy egymást minél kevesebbszer öljék meg (a kutyák is gyakran összevesznek, de csak ritkán ölik meg egymást). Másrészt az embertársas lény, és a természetben is az volt. Ezzel kapcsolatban nem is kell szerintem semmi mást megjegyeznem, érthető. Jól elkalandoztam, mi? Talán nem is annyira. Mindössze föllebbentettem annak a lehetőségét, hogy egy esetleges erkölcsi változás könnyűszerrel visszahozhatja a szórakoztató ipar „eldurvulását”. Most is „durvul” mert a társadalom közértékei villámgyorsan változnak. Órákat lehetne írni a változás mikéntjéről és arról, hogy ez milyen összeütközéshez vezet a különböző emberi csoportok között. Ráadásul van egy nagyon fontos dolog, amit egyesek nem értenek: Az amúgy is tanulatlan tömegeket a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül (ide jön még az internet) számtalan behatás éri. Hatalmas információmennyiség éri el őket, és ők keveset értenek meg, ami ahhoz vezet, hogy összezavarodnak, könnyen elragadják őket a szélsőségek. A növekvő iskolai vagy bármilyen erőszak mögött ott áll a rendfenntartás gyöngesége és az ostobaság. Több féle ostobaság: Azoké, akik nem értik, meg hogy a rendet fönt kell tartani, mert csak a stabilitás hozhat fejlődést. És azok (tegyük fel a gyerek szülei) akik… akik egyszerűen primitívek. Van attól tartok a „liberális típusú” oktatási rendszerben egy kis hiba. Az hogy a gyermeket nem annak tekinti ami. Én sokszor láttam, hogy a gyerekek megölik a náluk kisebb lényeket ösztönszerűen, élvezetből. De gondoljunk bele: Ha egy gyerek a vadonban születik és valahogy életben marad akkor egyáltalán nem lesz viszolygása attól, hogy a természet törvényeit kövesse („Megölni mindent, ami körülötte van a saját életben maradása okán”). Így van ez a mi gyermekeinkkel is: Ha nem nevelünk belőlük embert akkor csak állatok maradnak. Lehet szép szóval és lehet erőszakkal. A szép szónak általában kisebb a hatásfoka (ezt sajnálattal mondom, pedig ez lenne az ideális mód) mint az erőszaknak. Mielőtt még bárki felhördülne, én az erőszak alatt nem csak a pofonokat értem. Ha megtiltunk a gyereknek valamit az is az erőszakos módhoz tartozik. És az emberek 99%-a igenis használ erőszakot a nevelésben,szóval… de akkor amit otthon meg lehet csinálni azt a tanárok miért ne tehetnék meg. Erre mondja valaki „hogy de megteheti!”. Otthon általában az adja a büntetés erejét, hogy valóbban rákényszeríthető a gyerek hogy kövesse a szülei akaratát (a legtöbb esetben, mert persze mindenki látott már akaratos gyerek-mulyaszülő párost azt hiszem), mert tőle függ anyagilag. A tanár ezt nem teheti meg, neki most jelenleg olyasféle hatalma van, hogy beírás/rossz jegy, ami nem igazán érdekli a gyereket, és, a legrosszabb, de nem a legritkább esetben, a szülőt sem. Akkor mit ért el a tanár? Semmit. Ki sem küldheti, mert ha valami baj éri, akkor őt kasznizzák be érte. A korhatáros filmek gyerekekre gyakorolt hatásáról (akit csak úgy „ott felejtenek” a szülei a TV előtt) nem írok semmit, mert ez már mindenkinek a könyökén jön ki szerintem.

Megoldás? Sokan csípőből bemondanak ezt-azt: Hogy adjuk több jogot a tanároknak a fegyelmezésre. Hogy ki lehessen csapni a diákokat végleg már akár az általános iskolából is. Most vegyük csak ezt a kettőt. Több jog a tanároknak… a szüleim is mindig ezt mondják. Természetesen nem jó, ha a gyerek belátása szerint cselekedhet az óra kellős közepén (pl. megrugdossa a tanárt), de óvatosnak kell lennie nehogy a tanár esetleg túl sok jogot, kapjon. Habár a múlt nemzedékek is elég szépen felnőttek annak ellenére, hogy kemény szigor uralkodott. A kicsapás nem megoldás, mert a kicsapott diákok nem tudnak dolgozni (általános nélkül abszolult esélytelenek) és az lenne a vége, hogy beolvadnának az alvilágba, egy külön fosztogató-gyilkoló csoportot alkotva, ami önmagát termeli újra (és nagy valószínűséggel a számuk egyre növekedne). A megoldáshoz összehangolt munka kell, és véletlenül sem szabad politikai tőkét kovácsolni belőle, vagy kisebbségi ügyet. A jelenlegi, csak az ideológia mögé bújó politika ezt nem tudja józanul megoldani. Reménykedünk tehát a legjobbakban. Amerika más ügy, mert ott a fegyvertartás lazasága okozza a galibát szerintem. Én azért nem szeretném, ha a jövő ez lenne, amit nemrég olvastam: „Kötelezővé tenné a tanároknak a fegyvertartást Texas államban”…