Vajon mi készteti az embert még évek múltán is, hogy kötődjön egy lányhoz, aki már régen „eltűnt”. 2 év piszok nagy időnek tűnik, és mégis. Már nem is teljesen úgy néz ki, biztos, hogy már másmilyen a személyisége. Szóval már abban a formájában nem is létezik a jelenben, ahogy régen ismertem. Nagy valószínűséggel a felesleges makacsság nem? Semmit nem ér az egész. Ilyenkor persze jönnének a nagy okosságokkal hogy „a múltat el kell engedni”. Na ja…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe: