Inori blogja

    Albert Györgyi tegnap elhunyt. Részvétem a családjának, de nem róla fogok írni, mindössze egy ide vágó apróság: Mikor a hírt meghallottam volt egy megérzésem hogy az origo.hu-n „botrány” lehet. Vagyis akkor még lehetett kommentálni a hírt, ez a lehetőség durván 550 hozzászóló után szűnt meg és, bár ezt sehol sem erősítették meg, megérzésem szerint az origónak kezdett kényelmetlenné válni a dolog. Megmagyarázom: Már a második hozzászólás az volt a hírhez hogy „na, végre!”. Innentől szerintem már érthető hogy mi is volt a baj. Ugyanaz, ami miatt az M1 „Társulat” című műsorának internetes fóruma is kénytelen volt bezárni. Ugyanos olyan mocskolódási hullám indult útnak, amit semmivel sem lehetett feltartóztatni. De bizony az emberek arc nélkül, a büntetés elmaradásának tudatában, kimutatják a foguk fehérjét. Gyakran olvasgatom a fórumokat, egy időben kísérleteztem azzal, hogy beleszóljak, de miután számtalanszor „lezsidóztak” (ami önmagában nem is lenne probléma, csak én értem, hogy ők ezzel mit akarnak mondani) inkább hagytam. Gyakran gondolok arra, hogy az megoldást jelenthetne, ha felszámolnánk az internet adta anonimitást. Persze ilyenkor eszembe jut azért, hogy mit ér az erőszakkal kikényszerített „status quo”. Jobb, ha az emberek csak gondolják, és nem teszik? Akkor már inkább mondják, ki legalább nem kell nekünk kitalálni, legalább is én így gondolom. Alapvetően persze van pozitív oldala is a névtelenségnek, például hogy itt olyan kérdéseket is fel lehet tenni, amit a valóságban az ember szégyell, vagy itt nem számít az ember külseje. Ezt a témát Killtheradical is fölveti a blogján (http://killtheradical.blog.hu/2008/10/01/es_a_0111_ik_napon_monda_a_nagy_halozati_eszkoz) ő szabályokat javasol, ami nem is lenne rossz, de ahhoz mindenképp kell a büntethetőség megléte, hogy valaki komolyan is vegye azokat. Nehéz lenne most egy olyan internetet elképzelni hirtelen ahol minden egyes ember könnyedén beazonosítható, sőt ez adatvédelmi gondokat is felvetne. Na meg persze egyből beleütközünk a szólásszabadság kérdésébe. Mert hát azt is tolerálnunk kell a törvény szerint, ha valakinek az a halálhírre az első gondolata hogy „na, végre”.Én a gondot nem is e felől közelítem meg, hiszen minden egyes embernek joga van hozzá, hogy örüljön egy másik ember halálának (természetesen nem morálisan gondolom, pusztán jogilag). Amit eddig leírtam az csak a bevezetés egy másik problémakör tárgyalásához…

    Nem mondok, el túl nagy titkot mikor elárulom, hogy a demokráciának (egyelőre) két fajtája van: A közvetlen és a képviseleti. Akkor, se ha azt mondom, hogy nem véletlenül nincs sehol a világon közvetlen demokrácia, és ennek több összetevője van. Először is borzasztó lassú lenne az ügyintézés, ez nyilvánvaló. Az ókori Athéni demokráciában még működött, hogy minden egyes polgár beleszólhatott közvetlenül a politikába, ám ezt már lehetetlen lenne egy akár 1 milliós államban is kivitelezni. Montesquie véleménye például az volt, hogy minél nagyobb kiterjedésű egy állam annál inkább despotikus módszerekkel kell kormányozni, hogy a birodalom méretei miatti késedelmet egy uralkodó gyors döntései bírják kiegyenlíteni. Nagyban függ az államgépezet működése a bürokráciája által használt eszközökön, most esetünkben általában ez az információs-kor eszközei. Minél hatékonyabb annál nagyobb országot lehet demokratikusan kormányozni,de persze akkor is csak úgy, mint a mi „nyugati típusú demokráciáinkat” . A mai Magyarországi helyzet jól példázza mit is tesz a közvetlen demokrácia a politikai rendszerrel. Hogy miért mondtam közvetlent? Ez egyszerű, mert a népszavazás közvetlen. Nem véletlen hogy a népszavazási kezdeményeket csak a parlament elbírálása után lehet kihirdetni, és végül megtartani. Most jön egy nagyon fontos dolog: A társadalom nagyrészt alkotó néptömegek szellemi szintje nem áll azon a magaslaton, hogy érdemes lenne őket döntések meghozatalára kijelölni. Az ember amúgy is csak egy rendkívül agresszív állat fejlett technológiával, és még nagyon az elején vagyunk annak, hogy kiemelkedhessünk a mosatni létünkből. A folyamatos háborúk, gyűlölködések, pártoskodások még a viszonylag békés időket is képesek megrontani (és itt jobb a „vigyázó szemeinket” Magyarország politikai helyzetére emeljük). Ezen kívül jellemző még a rövidlátás, aminek ékes példáját szolgáltattuk a nemrég megtartott népszavazáson. Inkább magunkra költjük azt a 300 forintot (rövidtávú gondolkodás), és majd később bedől az egész egészségügy és sírunk, hogy „jaj, mi lesz velünk!”.A legtöbb polgár felelőtlenül bír csak gondolkodni és erre a politikai rendszer „üzemeltetőinek” gondolnia kéne, nem felelőtlen, demagógiával kihasználni.

Egy nagyon fontos dolog a végére:

I.                    Az emberek legtöbbje ma állandó jelleggel szidja a kommunizmust…

II.                   Ellenben mindenki visszavágyik bele („Az állam gondoskodjon csak szépen rólam”)

Mondanom kell egy nagyon szomorú dolgot: 1990-ben úgy döntöttünk, hogy a szabadpiacra alapozó kapitalista demokráciákhoz akarunk tartozni, aminek az egyik alapja, hogy „élj meg magad!”, ha nem akkor meghalsz és kész. Tudom, az államnak vannak szociális feladatai (mint a segélyek) de pont a jóléti állam válságát éljük. Ma már nyugaton is elértek a politikai rendszerek arra a pontra, hogy megpróbálnak nem több kedvezményt adni a lakosságnak, hanem csak az eddigieket megtartani. Miért nem vehetnek el? Ki vállalkozna rá? A „nép” azonnal elsöpörné az adott vezetőt. A demokratikus politikai rendszer sajátosságai nem engedik (a szavazatokért folyó verseny), és ezért van ma Magyarországon válság. Azért javasolnak a politikusok szakértői kormányt, hogy az megtegye azt, amit ők nem mernek. Alapvetően nem lenne gond az egész rendszerrel, ha nem lenne két igen masszív probléma így a XXI. század kezdetén:

1)A vallás és más szervezőerő nélkül, és még egyelőre (ez az én véleményem) más erős ideológia nélkül, a társadalom értékválsággal küszködik. Talán ez nem is egy értékválság mindössze pont az értékek sokszínűsége jellemzi (mivel nincs egy irányadó vonal, ami alapján a társadalom nagy része szerveződhetne) ami egyrészt nem gond mert ez a szabadság. Ám ez miatt számtalan csoport létesül a társadalom berkein belül, amik egymással ellentétes véleményeket, értékeket képviselnek. És az emberi természetből adódóan ezek a kis csoportok befolyásuk alá akarják vonni az egész társadalmat ráerőszakolva értékeiket (Magyarországon leginkább a különböző vallási csoportok, szélsőséges politikai pártok, erős gazdasági befolyással rendelkező csoportosulások).

2)A „gazdasági csoda” ideje elmúlt, már érezhető hogy lassan közeledünk a Föld tűrőképességének határaihoz. Nincs, vagy fogytán már az üzemanyag, a jóléti államok bővítésére. És ez alapvetően ingatja meg a demokrácia intézményét, mert a primitív néptömegek nem fogják megérteni, hogy, nincs már keret a kedvezmények további bővítésére.

Össze-vissza kalandoztam ebben az írásban, mindössze rá akarok világítani, hogy az emberek többsége nem érett még a demokráciára és nem véletlen hogy a jelenlegi vezetők a képviseleti demokráciát preferálják, ahol az egész néptömeg nem szerepel aktívan a politikai életben. Én magam fontosnak tartom a szabadságjogok megtartását, ami a kultúra és a tudomány fejlődésének motorja viszont a politika világába veszélyes a képzetlen tömegek beengedése. Mert sok ilyen „na, végre!” ember él a társadalomban és a számuk érthetetlen módon egyre nő. Ráadásul az emberek szinte igénylik az ellenségképet, és azok a vezetők igazán sikeresek, akik az emberek elé képesek vizionálni ilyet. A gyűlölet létfontosságú szükséglete a társadalom nagy részének. Visszagondolva utólag talán nem is baj hogy az interneten névtelenség uralkodik. De akkor is szükséges lenne, hogy az arctalanul vitézkedő „internet huszárok” valahogy kénytelenek legyenek vállalni a tetteik következményeit.