Néha olyan borzasztó tehetetlennek érzem magam. Mintha már üres lenne a nézőtér, de még mindig csak fönt lennék a színpadon valamiért. De miért? Erősen úgy érzem hogy még nem tettem meg valamit. Ahogy csak piszmogok az írásaim között borzasztóan dühös vagyok magamra,végül is 5 év alatt kitermeltem pár száz oldalt,de olyan mintha nem állnának össze csak úgy magukban lenne 4-4 oldal különálló,kusza gondolatosorozat. Sokszor olyan mintha egy pillanatra össze is állna,de utána el is tűnik a szemem elől a délibáb. Lehet hogy nem is jelent semmit csak feleslegesen képzelődök.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.