Ma lapozgattam a fórumok között és megakadt a szemem egy topikon, amit egy fiatal lány nyitott. Arra volt kíváncsi, hogy mi történik, a cicájával miután meghal. Erre megérkezett legalább három felhasználó és közölték vele, hogy semmi lett, de „ne aggódjon, mert ez a természet rendje!”. Sejtem ezzel jócskán megvigasztalták. Ezek a pragmatikus emberek, nagy valószínűséggel, 40 év múlva valamelyik templomban fognak térdepelni, hogy a mennyországba jussanak. Mert a „természet rendjét” már nehezebb elviselni, ha magadon vagy a környezeteden kell megérezni…
„Na és akkor hazudni jobb?” kérdezhetné az olvasó, de ha pusztán tudományosan tekintjük a társadalmunk, kultúránk számtalan eleme nem más, mint öncsalás. Sőt mindenki hogy üvöltene az ellen, ha holnap nem embernek hanem „bio-gépeknek” hívnánk egymást, a testrészeinket meg alkatrészeknek. Ráadásul az alkotmányunk is utal valamiféle „veleszületett emberi jogokra” pedig hogy lehetne bárkinek bármilyen joga? Ennyire jó lenne nekünk egy ilyen világban? Akkor már inkább hazudjunk, nem? Játsszuk azt, hogy „kiválasztottak vagyunk”,”célért élünk”,”az Isten teremtményei vagyunk”. Mert, minden valószínűség szerint, egy kémiai véletlen eredményei vagyunk, és pont annyira van értelme bárminek, mint amennyit mögé képzelünk. Ez hogy tetszik? Sehogy. Akkor miért nem játszhatunk, vagy másokat miért nem engedünk játszani? Ahogy a hívőkkel sem szabad kötekedni tudományosan, mert hisz és jó így neki. Hit nélkül nem bírna élni. Mi értelme elvenni tőle a hitet? Régen én is mindig kötekedtem a hívőkkel, de végül világossá vált, hogy csak azért, hogy ők is egy ilyen rideg világban éljenek? Sokakon vettem észre hogy csak azért támadnak a különböző hívőknek, mert azt akarják, hogy azok is ugyanolyan kétségbeesettek legyenek, mint ők maguk. Végül a lánynak is elmondta egy-két tapintatosabb felhasználó hogy „Ne félj, örökké veled lesz gondolatban.” hát nem sokkal jobban hangzik? Mint a Mikulás…
(Kép a Ghost in the Shellből)
Én nem tartom bűnnek a kegyes hazugságot. „Benned minden összetörhet. Ha egyszer durvábban érsz földet…”1.
1: Ákos – Nagyvárosi angyal
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.